„Ezt még gyorsan jóvá kell hagynom.” „Erre is rám várnak.” „Ha nem nézem meg, megint félremegy.”
Ismerős mondatok? Egy növekvő vállalkozásban könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy a vezető szinte minden fontos ügy végállomása lesz. A munkatársak kérdeznek, a középvezetők egyeztetnek, a tulajdonos pedig estére úgy érzi, egész nap döntéseket hozott, mégsem jutott a saját feladataival előre.
A gyors válasz ára
Amikor valaki bizonytalan, egyszerűbb megkérdezni a vezetőt. A vezetőnek pedig sokszor gyorsabb választ adni, mint végigbeszélni a szempontokat. Az adott ügy megoldódik. A következő hasonló helyzetben azonban ugyanaz a kérdés ismét visszakerül hozzá.
Így alakulhat ki egy láthatatlan munkamegosztás: a csapat előkészít, a vezető dönt. Egy idő után már azokban az ügyekben is, amelyekben más is képes lenne felelősséget vállalni.
Nem mindig a bizalom hiányzik
A delegálásról gyakran úgy beszélünk, mintha kizárólag bizalom kérdése lenne. Pedig sokszor az sem világos, pontosan mit dönthet el a munkatárs önállóan. Hol van a pénzügyi határ? Mikor kell egyeztetnie? Milyen eredményt várnak tőle, és milyen hibát fogadhat el a szervezet a tanulás részeként?
Ha ezekre nincs közös válasz, a munkatárs óvatos lesz. A vezető ezt önállótlanságnak láthatja, és még szorosabban ellenőriz. Mindkét fél a saját szemszögéből ésszerűen viselkedik, a működés mégis egyre nehézkesebb.
Egy kérdés a következő hétre
Érdemes megfigyelnie, milyen döntések kerülnek Önhöz a következő öt munkanapon. Ne csak azt írja fel, ki kérdezett. Azt is, miért volt szüksége az Ön válaszára.
Hiányzott egy világos szabály? Nem volt elég információja? Korábban rossz tapasztalat érte, amikor önállóan döntött? Vagy Ön nehezen engedi ki a kezéből azt a területet?
A megoldás attól függ, melyik kérdésre mi a válasz. Egy új szervezeti ábra önmagában nem ad döntési bátorságot. Egy biztató mondat sem segít, ha a felelősségi határok továbbra is homályosak.
A vezető ideje véges. Ha minden döntés hozzá fut be, előbb-utóbb éppen azokra az ügyekre nem marad figyelme, amelyekben valóban nélkülözhetetlen.
Melyik az a visszatérő döntés az Ön asztalán, amelynek már máshol lenne a helye?